|

Az Illés feloszlását végül
1973. november 2-án a Magyar Ifjúság cikkében Illés Lajos jelentette be; "Útjaink
elválnak... tudomásul kellett vennem, hogy az együttes munkában elfáradtunk."
Nem sokkal később Szörényi Levente
is hangot kapott, és bejelentette: új zenekart alapít, és a Bartókon, Kodályon
nevelkedett nemzedék tagjaiként a folklórhoz kapcsolódó örökséget
vállalják, erre utal névválasztásuk is (Fonográf), amelynek tagjai a
KITT-egylet volt zenészei.
Az Illés-történet utolsó epizódjaként
1973 végén megjelentek az év közben készült lemezek (Halász Judit:
Kép a tükörben, Koncz Zsuzsa: Jelbeszéd és végül Szörényi Levente: Utazás
című albuma).
Ez
utóbbi lemez egyértelművé tette, hogy a beatkorszak
meghatározó egyénisége új utakon
indult el, a lemez a korábbi felvételeihez képest
"stílustörés". Szörényi, a
korábbi, a magyar népzenére építő
stílus helyett inkább a popvilág nemzetközi
vérkeringésébe jobban bekapcsolható, piacképesebb
amerikai népzenét, a countryt próbálja
beépíteni zenei világába, és sokkal
inkább a Nitty Gritty Dirt Band, az Eagles vagy a Buffalo Springfield
nálunk kevéssé ismert zenei világát
követi, mint az Illés hagyományait. (Részletek Sebők János: Magyarock című könyvéből.)
A
legenda 1981-ben éledt újra, amikor a KITT-egylet adott
koncertet a régi sportcsarnokban, az első, s egyébiránt
a siker miatt (!) botrányba fulladt magyar beatkoncert helyszínén.
Egyesek ötszáz forintot adtak - tizenöt éve!!!
-, hogy láthassák az Illést. Az eseményről
Koltay Gábor filmet készített, s az első
lemez borítóján Bródy neve jelent meg Petőfi
Sándor helyett a Nemzeti dal alkotói között.
Egy
dal erejéig, amely a Human Rights "fehér albumon"
is hallható volt, felbukkannak az István, a király
1983-as filmjében és dupla lemezén.
Újabb
hét szűk esztendő telt el, amikor 1990 márciusában
az Erkel Színházban az együttes 25. születésnapjához
kapcsolódva zenészbarátok "keltették
életre a sok régi dallamot". Ők öten
lent üldögéltek az első sorban, s az őket
látni akaró publikum a színpadra követelte
őket. Talán a pillanat hatása alatt, de az akkor
már hat éve visszavonult Szörényi Levente
ígéretet tett: "Ha minden körülmény
úgy alakul, lehet, hogy ismét csinálunk egy koncertet."
Ezt követte egy közös éneklés, Miért
hagytuk, hogy így legyen... A születésnapi műsort
Ekecs Géza - ismertebb nevén Cseke László
- konferálta.
A
forró hangulatú színházi este záróakkordjaként
a rendezők és barátok egy hatalmas születésnapi
tortával ajándékozták meg a népszerű
együttest.
Csak
fél évet kellett várni, és az Illés-legenda ismét, sikereihez méltóan kapott helyet
az addig magyar zenekar által még nem bitorolt Népstadionban.
1990. szeptember 14-15-én egy főpróbás és
egy telt házas koncertet adott az Illés zenekar. A közönség
érdeklődésére jellemző, hogy a nyolcvanezres
előadáson túl az utolsó héten meghirdetett
szeptember 14-i főpróbának is mintegy negyvenezer
nézője volt. A két előadást a közönség
mámoros reagálása tette felejthetetlenné,
ritkán tapasztalható népünnepély atmoszféráját
varázsolva a lelátókra és a küzdőtérre.
Tőkés László erdélyi
püspök ünnepi köszöntőt írt az
együttesnek, melyben megállapította: "Önök
sikerrel és irányadóan ötvözték
a hamisítatlan magyar zenei hagyományt a modern zenével
és minőségileg meghaladták muzsikájukkal
a szórakoztató zenét és divatot. Hallgatóik
és tisztelőik között ott találják
a volt és mai erdélyi fiatalságot. Tevékenységük
valóságos szolgálattá nemesedett."
1992.
december 24-én a Magyar Televízió nyilvánossága
előtt az Illés zenekar első ízben lépett
színpadra ún. unplugged stílusban, a régi
megszokott helyen az FMH-ban. A zenélés mellett az egykori
az egykori Illés-klub törzstagjaival, a mai rajongókkal
folytatott kötetlen
beszélgetések keretében felidézték
a "hősi múltat": a legendás 60-as éveket,
amelyet többek között éppen az Illés
tett legendássá... Az érdeklődők
zsúfolásig megtöltötték a kicsiny körtermet,
a hangulatot a meghitt-jókedvű emlékezés,
az iróniával oldott nosztalgiázás jellemezte.
Erre az alkalomra jelent meg a Népstadionbeli István,
a király és Illés koncert teljes anyagát
tartalmazó nagylemez, CD-lemez és kazetta.
A
végleges búcsú 1996. májusában történt
a Budapest Sportcsarnokban három telt házas előadáson
(10. 11. 17-én) Az eredetileg egy előadásra tervezett
koncertet a hatalmas érdeklődésre való tekintettel
meg kellett ismételni, de a jegyek már jóval
az első előadás előtt elfogytak a harmadik
koncertre is. Az 1981-es és '90-es koncerttel ellentétben
a vezető slágerek mellett a ritkábban előadott,
illetve hallott számok is főszerepet kaptak a zenekar
repertoárjában. A koncert hangzóanyaga CD-n és
kazettán látott napvilágot, valamint a koncertről
készült film videokazettán jelent meg, amelyet a
Magyar Televízió műsorára tűzött.
Zikkurat galéria - Illés
'96

|