SZÖRÉNYI LEVENTE új műve
az ÁRPÁD NÉPE című misztikus opera

a XI. század negyvenes éveiben játszódik. Főhősei Vászoly fiai András és Levente.
A darab szellemisége a Szörényi-életmű folytatása.
A zeneszerző kiváló alkotótársakkal állítja színre a darabot:

Libretto: Pozsgai Zsolt
Alapdráma: Fonyódi Tibor
Díszlettervező: Makovecz Imre
Látványtervező: Götz Béla
Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida
Koreográfus: Zsuráfszky Zoltán
Karmester: Makláry László
Rendező: Nagy Viktor
Producer: Rosta Mária


A mű főszereplői:
Őse táltos / Árpád szelleme: Miller Lajos
András herceg, Vászoly fia: Kiss B. Atilla
Levente herceg, Vászoly fia: Feke Pál
Anasztázia, kijevi hercegnő, András hitvese: Auksz Éva
Rasdi, táltosnő, Levente kedvese: Újhelyi Kinga
Vata vezér, a zendülők feje: Molnár László
Pópa, ortodox pap: Cserhalmi Ferenc
Mór apát, katolikus pap: Tóth Sándor
Oszvald, császári főparancsnok: Kaszás Attila
Lehel, Bulcsú, Laborc szellemei } Kálloy Molnár Péter
Kalapács József
Makrai Pál


Részlet az irodalmi forgatókönyvből:

/A fényességből Árpád fejedelem és vezérei tűnnek elő, az ének alatt lassan megtelik az erdő alakokkal,mintha a sötétben a fék keltek volna életre - nem lehet eldönteni, hogy "emberből" vagy fából vannak-e az alakok- mindenesetre egy főalak elválik a többitől./

ÁRPÁD
Kerestél, itt vagyunk
Hívtál, és itt vagyok

Rossz helyen kerestél
Hatalomban, harcban
Vér-festett aranyban
Nem pedig magadban
Ott legbelül
Keresd az ősöket
Tudd közben a helyed
Magadét, s mienket

Itt vagyunk körötted
Eddig nem ismerted
Lényegét a népnek
Lelkét a nemzetnek

Keress a sziklákon
Fákban, a tisztáson
Légben és napfényben
Minden földi lényben
Madárban, állatban
Áldozott bárányban
Minden napi szóban
Tengerben, vagy tóban
Légben, vízben, földben
A jelenlevőben, a valóban
Keress, kutass csak
És rájössz
Megmutatkozhatnak
Ősök lelkei

Idegen istenek nevében vétkeztél
Fajtád megtagadtad, testvéred megölték
És te csak félsz egyre, gyenge vagy, elveszel
Magyarnak születtél, de csak korcs báb leszel.
Amíg hitet cserélsz az első szóra
Nem lehet a lelked igazán tiszta
Nem lehet életed nyugodt és boldog itt
Amíg a gyűlölet belülről elvakít
Túl sok megalkuvás, túl sok hajbókolás
Kiírtja nemzeted, s nem marad semmi más...

Az erdő mintha átölelni igyekezne Andrást és a halott Leventét


A történet
Jegyrendelés

Vissza a főoldalra